A TELEPÜLÉS MÚLTJA

A többi csíki faluhoz hasonlóan, Csíkszentkirály első említése az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben történik, ahol a falu papja, mint „Paulus sacerdos de Sancto Rege" beszolgáltatja a tizedet (VÁMSZER 2000).

A falu létesítésének idejére nincs pontos adat. A név alapján ez mindenképpen Szent László szentté való avatása (1192), tehát a XII. század vége előtt történt. Vámszer Géza szájhagyomány alapján a csíki falvak többségének az ősét a környező dombokra, hegylábakra helyezte, így Csíkszentkirályt is a falu északi részén levő Karimosarka környékére. A templom román kori maradványai is a szerző szerint a régi településhelyről voltak átvíve a jelenlegi templomba, miután a medence mocsarainak felszáradása megengedte az új település létrehozását. Jelenleg a történészek vitatják és többnyire helytelennek tekintik ezt az elvet. Tény, hogy a csíki falvak többségében nem, vagy alig történt régészeti feltárás. De a közelmúlt feltárásai is Vámszer tévedését támasztják alá, így például a csíkcsobotfalvi legújabb leletek, amelyek egy XII. századi templom maradványait mutatják.

Feltehető, hogy az alapításkori Csíkszentkirály a jelenlegi területen helyezkedett el.

A jelenlegi közigazgatási besorolás szerint Csíkszentkirály község Hargita megyéhez tartozik. A széki közigazgatás alatt, 1849-ig, a falu Csíkszékhez tartozott, majd a rövid Bach korszakban Udvarhely megye része volt. A kiegyezés utáni vármegye rendszer kiterjesztéskor Csík vármegye Alcsíki járásának lett része.

Az ekkor kialakított megye-járás rendszer a második világháború végéig megmaradt, annyi változással, hogy 1936-ban megalakították a jelenleg is létező falu-község hierarchiát. 1950-ben a kommunista diktatúra felszámolta a megyerendszert, és helyette a szovjet mintára létesített tartomány- és rajonfelosztást vezette be. Így hajdani Csík vármegye Csík rajonná alakult és először Sztálin Tartományhoz tartozott (Brassó székhellyel, mely az 1950-es években Sztálinváros nevet viselte), majd Magyar Autonóm Tartományhoz és végül 1960-tól Maros-Magyar Autonóm Tartományhoz.

Az 1968-as közigazgatási reform során visszaállították a megyerendszert és Csíkszentkirály az ekkor kialakított Hargita megye része lett.


Forrás: csikszentkiraly.ro

Szemeskő - Csíkszentkirály

A szentkirályi határon levo Szemesko sziklájáról a nép nyelvén él ma is azon hiedelem, hogy abban sok kincs van elrejtve, melyhez csak éjfélkor, mikor a kakas kukorikol és csak nagyereju fu segítségével lehet jutni.

A híres nagyfugyökeret, melyet foleg a székely nok számtalan babonára használnak, Szentgyörgy napkor is szedheti az ember, ha e nap éjjelén meztelenre vetkozve és egy bizonyos titkos szer birtokában felmegy oly hegyre, hol hír szerint a környék boszorkányai szoktak néha-néha az ördög elnöklete alatt mulatni. Ez a titkos szer pedig abban áll, hogy egy kis kenyérbélbe egy szem borsot, szert és kevés sót összegyúrnak, és a kiásott gyökér helyébe temetik az ördögök számára, s ezalatt a Miatyánkot, vagy Hiszekegyet mormolják. Ezenkívül sem menet, sem jövet, sem munka közben senkivel egy árva szót sem szabad váltani. Ha így nem jár el az ember, vagy elviszi ot az ördög, vagy pedig “megrázkódik a hegy fája és agyonüti ot.” (1)

Szemesko a helyzetet és vidéket uraló koszikláról, melynek egy szem alakú hatalmas sziklabarlangja van, vette nevét. Különben maga a koszikla is távolból úgy néz ki, mint egy óriási szem, melynek szemöldökét a tetején magasra emelkedo fenyofák alkotják. A szikla tetején, alján és körén kaszálók vannak. (…) Csak akkor nyílik meg a sziklabarlang ajtaja és akkor lehet a kincshez hozzájutni, mikor éjféli féltizenkét óratájt a veres kakas megszólal. Azonban a bemenetel nagyon veszedelmes, mert a második kukorékoláskor az ajtó becsukódik s ha a bemenot bent találja, örökre ott marad. Így a kincshez jutás a veres kakas kukorikoló szeszélyétol van függové téve. (2)