2008 november 02. - Gyada

A hosszú, szép oszt kihasználva, november elején ismét teljesítettük a gyadai tanösvény távját. Csodáltuk az osz gyönyöru, meleg színeit, amit a szikrázó napsütés még lenyugözobbé tett. Száraz ágakból és a fák indáiból közösen kunyhót építettünk.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

2008 július 08. - Kis-Duna

Egy kicsit felhos nyári napon a reggeli órákban kenukba szálltunk és vizitúrátra indultunk a kisdunán. Utunk során gyönyörködtünk a víz és vízpart élovilágában. A Dunavarsány, Szigetcsép, Szigetszentmiklós és Taksony térségében húzódó, 700 hektár kiterjedésu úszóláp Európában a második helyen áll. Ezek a különleges, szigetszeru képzodmények egyúttal ritka, védett növényfajok élohelyei is. Megtalálható itt számos orchideaféle vagy tozegmohafaj, de olyan ritka és védett madárfajoknak is menedéket nyújt, mint a szürke- és a törpegém, bölömbika, pettyes- és kis vízicsibe, a halak közül pedig a réti csík, vagy a lápi póc érdemel említést.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

2008 május 01. - Királyrét

Szezonnyitó kirándulásunkat a hagyományokhoz híven idén is a királyréti rétre szerveztük. Sikerült sok természetkedvelot meginvitálni, ennek köszönhetoen jó kis csapat verodött össze. A már sokaknak ismert barlang, ismét nagy élményt nyújtott, akadtak, akik már idegenvezetést is vállaltak. A patak remek játszóhelyül szolgált a nagyobb gyermekeknek, a napra csak száradni és enni jöttek ki. Akik sikeresen teljesítették az akadályokat, indiánavatáson vettek rész, ezután „új” indiánnévvel és fejdíszekkel büszkélkedhettek. Remek séták, tollaslabda meccsek színhelye volt ismét királyrét. Az ebéd is nagyon jól sikerült, mindenki talált kedvére valót.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

2008 április 15. - Utunk Pálházára

-Az elokészületek - 2008 tavasza
Lelkesen vetettük bele magunkat az 1 és 2 forintos-gyujtésbe, amit az iskolánk a 2008-as tanév elején hirdetett meg. Szemünk elott lebegett a cél: egy három napos, ingyenes osztálykirándulás, melynek célja a kevésbé ismert, de érdekességekben egyáltalán nem szukölködo Pálháza és környéke. Bár lehet, hogy az is közrejátszott, hogy az értéküket elvesztett aprópénzek mindenkinél mázsaszámra halmozódtak fel. De nem is szaporítanám tovább a szót a bevezetéssel, szó mi szó, szerény osztályunk nyerte meg az országos versenyt, ami lássunk be, nem kis eredmény.

-Az első nap- április 15.
Az indulás elotti napon már mindenki eufórikus állapotba került, már csak attól a tudattól is, hogy amíg mások az iskolapadban húzzák majd az igát, addig mi ismeretlen vizekre evezünk, és felfedezéseket teszünk az ország északi felén. Másnap kora reggel az iskola kollégiuma elott gyülekeztünk, és egy kevés késéssel az utolsó diákok is befutottak. Az autóbusz lassan kigördült a parkolóból enyhe füstfelhot hagyva maga után. Az indulás után pár perccel már mindenki önfeledt beszélgetésbe mélyedt a szomszédjával, míg mások nekiálltak a szendvicsüket majszolni, körülbelül 2,5 óra utazás után megérkeztünk utunk elso megállójához Monokhoz, ahol nem kisebb ember, mint maga Kossuth Lajos született. Bejárhattuk a házat, melyben a volt politikus gyermekkori éveit töltötte. Rövid idon belül már a következo állomáson találtuk magunkat, a kis lélekszámú Golopon. Kevesen mondhatják el magukról, hogy láttak már címergyujteményt, mi viszont igen, ugyanis ellátogattunk az Osi Magyar Címertárba, amely nemrég nyitotta meg kapuit az érdeklodok elott. Ezek után az 1200-as években épült boldogkoi várból élvezhettük a panorámát, párszor frászt hozva tanárainkra azzal, ahogy a vár peremén sétálgattunk több 10 méteres magasságban. Alighogy felfogtuk a látottakat, máris azon kaptuk magunkat, hogy Vizsoly református templomának huvös padjaiban ülünk és megpróbálunk magunkba mélyedni és hallgatni a belso csendet, amelyre mindenkinek szüksége van idonként. Végezetül a saját borünkön tapasztalhattuk, hogyan is élték hétköznapjaikat a korabeli emberek, és rájöhettünk, hogy a modern technológia nélkül is volt élet a Földön. Mindezen felfedezésekre Göncön, a Huszita-házban tehettünk szert. Kellemesen elfáradva foglaltuk el a szálláshelyünket Pálházán, ahol kiéhezve csaptunk le a meleg vacsorára, majd akinek volt még annyi ereje focizhatott a hatalmas kertben. Ahogy leszállt az éj leple, éjszakai túrára indultunk, ami jó lehetoséggel kecsegtetett a fiúknak, hogy a gyengébbik nem képviseloire szó szerint, ráhozza a frászt. Az éjszaka további részét beszélgetéssel és tanáraink "nagy" örömére nevetgéléssel töltöttük.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

2008.- Plitvice

Az iskolai nyári szünet elso napjától pár napot a horvátországi Plitvice-i tavak és környékén töltöttünk el. Meglátogattuk a közeli medvefarmot, megcsodáltuk a látványos, a nyári melegben még felfrissülést is kínáló cseppkobarlangot. Egy egész napot élveztük a vízesések, tavak, tóban úszkáló halak, gyalogos ösvények, birodalmát.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

2008 február 16. - Medvés téli túra

Vidám társaságunk 15-én hajnalban érkezett Medvésre. Még aznap délelőtt elindult az első túrára a "Jeleg-fa" túraút meghódítására, ami persze a 10-percenkénti köszöntéseknek és a hóhullásnak hála emlékezetesre sikeredett.
A másnapi koránkelés reményében pihentek le a ház lakói.
Másnap elindultunk- öten az autóban és hárman annak rakterében- a Kataraktáliák (vízesések)-hez. Elsoként a befagyott Apród esést csodáltuk meg, majd ezt követte az Amazon, minek látványát a suru hóhullás miatt, már kevésbé tudtuk élvezni. Ezek után folytattuk utunkat a hegy gyomrán átvezető alagúton, amiből kibukkanva pár lépésre a fagyos Schleppel után a Menyasszonyfátyol színjátszó fagyos hangulatát örökíthettük meg. Innen a Szentháromság-esés felé haladtunk. Ennek völgyében már nehezebb útviszonyok vártak ránk. A társaságunk egy része úgy döntött, az esti képnézegetésben lelik majd gyönyörüket a patakszökdécselés helyett. A többieket kárpótolta a hegyek alkotása, a völgykatlanban megpillantott Szentháromság vízesések befagyott látványa. E vízesés dús nap záró pontja a vacsora lett, amit a fotók megtekintése kíséretében fogyasztottunk el. Következő úti célunk a Nagy-Bihar 1849m-es csúcsának meghódítása. Verőfényes napsütésben, jégpáncélos hegygerincre értünk fel, a csontig hatoló hideg szél kárpótlására, a táj újfent adta magát, a még mindig gyönyörű panoráma a távoli horizontig engedte látatni bájait.
Visszaérkezésünkkor még volt annyi lelkierőnk, hogy megalkossuk a vacsorát.
Eredményes, élmény dús napokat tudhatunk magunk mögött, ami nem jöhetett volna létre, ha nincs ez a kis lelkes csapat és persze a természet!
Köszönet mindenkinek!

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez: